Az adj egy okot! #mosolyogj kampányhoz Wolf Kati is csatlakozott, mert hisz a mosoly erejében. Nem csak azért, mert ő egyébként is mindig jókedvű, hanem azért is, mert pont az emberi empátia és mosoly hozta ki őt élete egyik legmélyebb pontjáról.

(Wolf Kati énekes)

Fotó: César G. Touset
Stylist: Kiss Márk
Smink: Barna Elza
Haj: Radván Simon

 Az Adj egy okot! #mosolyogj kampány fotóin azt mutatják meg egy hónapon keresztül a felkért szereplők, hogy milyennek látják az utca emberét ma (bal oldali kép), illetve milyennek szeretnék látni őket (jobb oldali kép). 

Wolf Katival még akkor találkoztam, amikor az X-Faktor első szériájában dolgoztam, ő pedig egy lehetőséget keresett, hogy végre megfelelő mederbe terelje a karrierjét. Akkoriban sok időt töltöttünk együtt, sokszor beszélgettünk és a mai napig erősen él bennem a kép róla, hogy mennyire kiegyensúlyozott, derűs személyiség. Amikor terveztük a kampányt, ő is eszembe jutott, mert nagyon szerettem volna, ha a ragyogó személyiségét egy kicsit többen ismerik meg úgy, ahogyan nekem is szerencsém volt pár évvel ezelőtt. Boldog voltam, mert Kati igent mondott a kampányra, és a fotózásra is. 

„Azért álltam a kampány mellé, mert tényleg az első pillanattól kezdve a magaménak éreztem. Egyszerűen azt éreztem, hogy az elemembe vág a téma. Mindig azzal foglalkozunk, ami az emberekben borús. Szeretünk nyavalyogni. Persze ez érthető, hiszen sok nehézség van az életünkben, de nem hiszem, hogy ez más országokban máshogy lenne. Azonban a legfontosabbról, a gyógymódról nem beszélünk. Ez pedig sokszor lehet egy egyszerű mosoly. Lehet, hogy ez közhely, de én tényleg hiszem, hogy egy mosoly hegyeket tud megmozgatni.”

Katiban azt szeretem, hogy nem bonyolítja a dolgokat. Olyan laza könnyedséggel kezel problémákat és találja meg rájuk a megoldást, amit szerintem tanítani kellene. (Aztán lehet, hogy ő is megvívja a maga harcát, de mi ebből semmit nem veszünk észre.) És igaza van, hiszen miért idegeskedjünk olyan dolgon, amin saját erőnkből nem tudunk változtatni, ha pedig tudunk, hát tegyük meg a lehető legegyenesebb módon. A felvetett kérdésemre is csak egy mondatot reagált, amikor arról kérdeztem, hogy szerinte hogyan lehetne változtatni a magyarok általános búskomor, negatív hozzáállásán.

„Mosolyogni semmibe nem kerül és semmiből nem áll. Csak felhúzod a szád szélét és egyszer csak azt veszed észre, hogy kinyílik a világ és a reakció ennek az ezerszerese.”

Mert nagy átlagban az általunk alkotott kép az, hogy negatívak vagyunk, panaszkodunk, soha nem mosolygunk. Van egy eredendő búskomorság bennünk, ami kiül az arcunkra, a hétköznapjainkra, és ezt szeretjük láttatni. Lehet, hogy nem vesszük észre magunkon, de látszik, és ez sokszor megnehezíti a mindennapi kommunikációt egymás között.

„A hétköznapokban bizony tudunk nagyon durcásak és mogorvák lenni egymással. Ezért kell erre kicsit jobban odafigyelni. Nem hiszem, hogy az emberek direkt akarnak negatívak lenni egymással. Ha látsz egy mogorva arcot, fontos megérteni, hogy nem velem mogorva, hanem gondja van. Éppen ezért kell mosolyogni minél többet. Hitelezz meg egy mosolyt a másiknak, és ő hálás lesz érte. Kizárt dolognak tartom, hogy ne mosolyogna valaki vissza. Én azt gondolom a magyarokról, hogy a sok borús, pesszimista érzésünk mellett hihetetlen jó humorú és nagyon életrevaló, vagány nép vagyunk. Mindenkiben van humor és a mosolygásra való hajlam, csak elraktuk a fiókba, így egyszerűen elő kell hívni.”

(Wolf Kati és César G. Touset) 

Előadóművészként Kati heti rendszerességgel lép kapcsolatba a közönséggel, ahol akarva, akaratlanul a valósággal találkozik. Ilyenkor a legfontosabb számára, hogy szórakoztasson és mosolyt csaljon az emberek arcára. Hacsak fél órára is, de elfeledtesse velük az aktuális gondokat és problémákat. Hisz abban, hogy a mosolynak ereje van, de ezt nem csak akkor használja, amikor a színpadon van, hanem a hétköznapokban is figyel erre, és szerinte ha változást szeretnénk elérni az embereknél, ne a világot akarjuk megváltani azonnal, hanem gondolkozzunk apróbb lépésekben. 

„Változtatni szerintem csak kis lépésekben lehet, gyökeresen képtelenség, és nem is szabad. Figyelj a környezetedre és legyél nyitott az emberekre! Ha a nap végén elmész bevásárolni és a pénztáros mogorva veled, mert már hulla fáradt, akkor mosolyogj. Ha nem ér célba, akkor mondd neki búcsúzásul, hogy: »Jó pihenést estére!« Távozásod után biztos, hogy a néni el fog gondolkozni, hogy »ja tényleg, a másik nem tehet arról, hogy nekem gondom van.« Sokkal több empátia van bennünk, mint amit látunk és gondolunk egymásról. A jó szándék megvan bennünk, de a mogorva arcot a másik bántásnak éli meg, míg egy mosolyt nyitásnak.”

Persze mindenkinek van az életében nehéz időszak, olyan probléma, amivel nehezen birkózik meg és ilyenkor az is teljesen érthető, ha nem tudunk annyira nyitottan és minden energiát beleadva, önfeledten mosolyogni. Az empátiáról és a szeretetről Katinak is van egy története, ő is került mélypontra az életében, amiből nem volt egyszerű felállni. Ez az Eurovíziós Dalverseny döntőjén történt meg vele.

„Annak az időszaknak volt egy nagyon pozitív része, az én dalom jutott ki a versenyre, óriási szeretet övezett, mindenki drukkolt. Kinn is és itthon is óriási sikere volt a dalnak, es a versenyen bejutottam a döntőbe. Aztán jött  a hideg zuhany, mert sokkal rosszabb helyezést értem el, mint amit bárki is megjósolt. Mindenki győztesnek gondolta a dalt, az első ötbe vártuk a legrosszabb esetben is... Ehelyett a huszonharmadik lettem. Én akkor nagyon hibáztattam magam, mert azt tudtam, hogy a dal nagyon jó volt, így ha nem sikerült jó helyezést elérni, akkor az biztos miattam volt. Óriási teher volt ez nekem és ez nagyon lehúzott. El voltam keseredve, és azt éreztem, hogy én vagyok a felelős azért, ami történt, és rengeteg embernek okoztam csalódást. Utána, amikor újra elkezdtem fellépni járni, nagyon féltem, hogy az emberek mit fognak gondolni. A legnagyobb megdöbbenésemre az emberek nyugtattak és bátorítottak. »Ne izgulj Katikám, a szemünkben te győztél!« Ezek az őszinte, mosollyal teli reakciók visszaadták a hitemet magamban és a nagyon mély pontról visszahozták az önbecsülésem.”

Számos művész, és közéleti személyiség is csatlakozott a kampányunkhoz. Olvassátok el Kocsis Tibor, Sváby András , Hadas Kriszta , Mádai Vivien, Peller Anna és Molnár Andrea interjúját! Sorozatunk következő szereplőjéről jövőhét szerdán olvashattok! Addig is nézzetek át a WMN.hu-ra, ahol a kampány többi szereplőivel is találkozhattok, köztük Szentesi Évával. 

 A kampány főtámogatója a Marionnaud