Általános vélemény, hogy a magyarok nem tudnak örülni semminek. Ha kimész az utcára, szomorú, enervált embereket látsz. Lehajtott fejjel ülnek a villamoson, nem néznek egymásra, nem mosolyognak. Pedig az életben rengeteg dolog van, aminek lehetne örülni, azonban hajlamosak vagyunk rá, hogy ezeket ne vegyük észre. A WMN.hu online magazinnal közös kampányt indítottunk, és ismert embereket kértünk meg arra, hogy adjanak egy okot a mosolygásra, közben pedig meséljék el, ők hogyan látják ezt a helyzetet, az ő életükben mik a motiváló erők, és mikor mentette meg egy mosoly őket egy rossz helyzetből. Kocsis Tibor énekessel indítunk. A WMN magazin első szereplőjének, Kovács Patríciának a vallomását pedig IDE kattintva olvashatjátok el. 

Az Adj egy okot! #mosolyogj kampány fotóin azt mutatják meg egy hónapon keresztül a felkért szereplők, hogy milyennek látják az utca emberét ma (bal oldali kép), illetve milyennek szeretnék látni őket (jobb oldali kép). Sorozatunk következő szereplőjéről pénteken olvashattok! 

Fotó: César G. Touset
Stylist: Kiss Márk
Smink: Tóth Edina, Hargitai Lilla Marionnaud, Kocsis Tibor sminkjénél az Ebrorian CC krémet használtuk

Szerinted miért ilyen deprimáltak a magyarok?

Magyarország egy különös sziget Európa közepén. Sokan mondják, hogy mi, magyarok hajlamosak vagyunk folyton sajnálni önmagunkat, a Himnuszban is benne van: „balsors, akit régen tép”. Ebbe kicsit tényleg bele vagyunk feledkezve, ami személy szerint engem is nagyon zavar. Az tény, hogy szeretünk panaszkodni és a dolgok rossz oldalát látni, de azt hiszem, ezt mindenki otthonról hozza, és esetenként látom ennek az ellenkezőjét is. Nehezünkre esik viszonyítani és észrevenni: itt élünk Európa közepén, Európa egyik legszebb országában. Emiatt már önmagában nagyon hálásak lehetünk.

Hová tűnt a magyarok életigenlése - vagy ha van, miért nem vesszük észre és emeljük föl?

Azt hiszem a rosszkedvünk hagyomány, ez az ország mindig egy kicsit fura átjáróház volt. Talán nem erős az az állítás, hogy nem az elmúlt pár évben tűnt el a jókedv, hanem kicsit úgy tűnik, hogy mindig is így volt. De talán nem lesz mindig így. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, és ezekből mindenki életében akad épp elég. Azt veszem észre, hogy sokan negatív dolgokkal veszik körbe magukat, és ezáltal kicsit be is vonzzák a rosszat. Pedig minden nap van egy olyan pillanat az életünkben, ami mosolyra fakaszt minket, csak elmegyünk mellette. Ha ezeket észrevesszük, az életigenlés már jön magától. Elég hozzá észrevenni egy önfeledten játszó kisgyereket, egy boldog szerelmespárt, vagy enni valami finomat, és máris megtapasztalhatjuk, hogy érdemes élni! És persze néha egy mosoly is megteszi. Ez a téma engem nagyon nagyon foglalkoztat. Nemrégiben az Árnyékország című dalomban pont erről írtam: mikor lesz ez az a hely, ahol az ezüstéremnek is örülnek? Azt hiszem, ez egy fontos kérdés.

Miért van az, hogy az embernek az az érzése, hogy szinte bocsánatot kell kérnie azért, ha boldog, sikeres?

Sokan frusztráltak a saját sikertelenségük miatt, és ezért mások sikere is zavaró számukra. Ha egy magyar embernek azt mondod: de jól nézel ki, szinte biztos, hogy szabadkozni kezd, és megmagyarázza az ellenkezőjét. Olyan jó lenne, ha erre mindenki büszkén és emelt fővel azt tudná mondani: köszönöm, jól is érzem magam! Nálunk ráadásul simán előfordul, hogy azt mondják az emberek egymásnak: hú de rosszul nézel ki, vagy: hú de fáradtnak látszol. Hát én ilyet külföldön még soha nem hallottam!

Mikor láttál utoljára embereket spontán mosolyogni?

Én optimista vagyok, mert rám sok ember mosolyog. Akár a mindennapi életben, akár a színpad előtt. Szóval a legutóbbi koncertemen megtörtént. Én nagyon szeretek mosolyogni, és azt hiszem, ez átragad az emberekre. Egyébként egy spontán mosoly az egyik legjobb pillanata a napnak!

Milyen jellemző viszonya van egymással a magyaroknak?

Az emberek a mindennapokban feszültek és többnyire közönyösek. Ez nem feltétlenül magyar sajátosság, de azt hiszem, egy nagyvárosban különösen igaz. Sokszor magamon is észreveszem, milyen tuskó vagyok például, amikor az autóban ülök és stresszelek a forgalomban, mert sietek valahová. Ilyenkor veszek egy nagy levegőt, és átengedem az összes gyalogost a zebrán! Meg amúgy is.

Mennyi és milyen erő van egy mosolyban?

Annyi mindenképpen, hogy hozzám vadidegen emberek odajönnek, és mondják: mosolyogj nagyon sokat, mert jól áll! Vagy: el se tudod képzelni, mennyi erőt ad, amikor mosolyogni látlak. Néha úgy érzem, túloznak ezzel, de én hiszek ebben a fajta energiaáramlásban. Pontosan annyira erőteljes tud lenni egy mosoly, mint amikor bátorítólag megszorítod valaki kezét, vagy átöleled. Valami pozitív érzés felszabadul benned.

Miért lenne fontos, hogy változzon a helyzet?

Semmiképpen sem szabad elfogadnunk ezt a helyzetet, mert egy nemzet olyan, mint amilyenek a benne élők. Aki mosolyog, az elfogadó, toleráns, együttműködő, segítőkész és ez csak előre mutathat. Engem ebben a szellemben neveltek, és számomra ez mindennél fontosabb. De hiszek abban, hogy ezek az alapvető emberi értékek mindenkiben ott vannak, hogy az élet nem rosszabb, hanem jobb lesz, az emberek nem szörnyebben, hanem kedvesebben viselkednek majd egymással.

Ha kimész az utcára, felülsz a villamosra, metróra, stb, mit látsz? Hogyan viszonyulunk mi, magyar emberek egymáshoz?

Magamból tudok kiindulni, mert azt hiszem, ez is általános érvényű: amikor nyűgös vagyok, nagyon nehéz a legegyszerűbb helyzethez is jó fejet vágni. Ilyenkor segít az, ha kapok valakitől egy pozitív gesztust, amitől máris egészen másképp látom a világot. Viszont ha valaki ilyenkor is meglök, megjegyzést tesz, akkor robbanok. Olyan ez, mint egy láncreakció, szóval ezért fontos, hogy az első lépés milyen. Azért azt veszem észre, minél idősebb vagyok, annál nehezebben viselem az emberi közönyösséget és rosszfejséget.

Milyen saját tapasztalásaid vannak ezzel kapcsolatban? Pozitív-negatív, bármi, ami személyes történet. Volt-e olyan, hogy egy ismeretlen emberrel szóba elegyedtél valamikor, milyen élményeid vannak/voltak?

Előnyös a helyzet, hogy engem felismernek az emberek, és általában csupa pozitív tapasztalatom van ezzel. Ráadásul kell, hogy mindenkihez legyen is egy jó szavam, mert ezek alapján ítélnek meg. Jó érzés, hogy van pár jó szava hozzám egy eladónak, egy taxisnak, vagy bárkinek. Viszont ez egy oda-vissza játszma kell, hogy legyen.

És hogy mire jó egy mosoly? Pont arra, hogy emberek között megnyílhasson a kommunikáció. Minden jó beszélgetésből kiderül ezután, hogy vagy van egy közös pont az életetekben, vagy bármilyen módon segíteni tudjátok egymást.

Számos művész, és közéleti személyiség is csatlakozott a kampányunkhoz. Elsőként közülük, olvassátok el Kovács Patrícia interjúját!