Stíler blog

Miért keresnek az emberek szándékot egy mosoly mögött?

Miért keresnek az emberek szándékot egy mosoly mögött?

2017. április 28. - Pusztai Olivér

Mádai Vivient nem csak azért kedvelem nagyon, mert olyan széles mosolya van, mint egy hatsávos országút, és teljesen mindegy, hogy éppen hogy érzem magam, mindig emel a jókedvemen, hanem mert ő nagyon sok helyzetben roppant emberi, és olyan pozitív értékrendet követ, amit nagyon kevesekben látni manapság. Ezért gondoltam rá elsőként az Adj egy okot! #mosolyogj kampány szereplőinek felkérésekor.

 

Nekem Mádai Vivien képe az egyik személyes kedvencem az Adj egy okot! #mosolyogj sorozat fotói közül, mert minden benne van, amit szerettünk volna megmutatni. Az óriási különbséget a jelen helyzet és a között, ahogyan szeretnénk élni.

Furcsa, hogy az emberek szándékot keresnek egy mosoly mögött. Mit akarhat tőlem? Miért mosolyog rám? Pedig a mosoly nagyon egyszerű, adni és kapni! Nem gondolkodni, hogy az miért jön.”

vivien.jpg

(Mádai Vivien műsorvezető)

Fotó: César G. Touset
Stylist: Kiss Márk
Smink: Tóth Edina, Hargitai Lilla Marionnaud,
A smink előtti hidratáláshoz ezt a terméket használtuk!image001.png

 Az Adj egy okot! #mosolyogj kampány fotóin azt mutatják meg egy hónapon keresztül a felkért szereplők, hogy milyennek látják az utca emberét ma (bal oldali kép), illetve milyennek szeretnék látni őket (jobb oldali kép). 

 

Vivien szerint az egyik legnehezebben kezelhető magyar jellemvonás az irigység (ezt is jelenítette meg kampányképén), amit bár eredendően egy ösztönös reakciónak tart, mégsem tudunk felülkerekedni rajta és átalakítani mondjuk jószívűséggé és/vagy nagylelkűséggé. Szerinte valahol itt kezdődnek a problémák.

 

Nagyon kevesen tudnak örülni a másik sikereinek. Nem az az első gondolat, hogy jé, itt van egy ember, aki erején felül nagyon sokat küzdött, dolgozott, mert voltak álmai, amiket kemény munkával elért, és most boldog és sikeres. Ez lehetne egy nagyon jó, követendő példa, de helyett az fogalmazódik meg bennünk, hogy: „Na vajon kinek a kije, biztosan mindent a feneke alá toltak és ezért sikeres.” Mindig találunk egy kifogást arra, hogy a másik érdemeit ne ismerjük el, ha pedig ez mégis megtörténik, azonnal keresünk valamit, amivel egy kicsit kritizálhatjuk, hogy ne fájjon nekünk annyira.”

 

Vivient nagyon zavarja az, hogy egyszerűen nem vesszük észre az embereket magunk körül. Már az is nagy szó, ha köszönünk egymásnak, de legtöbbször az apró kis kommunikációs érintkezések során is az agressziót közvetítjük magunkból minden ok nélkül. Türelmetlenek vagyunk egymással és sokszor rémesen bunkók, amit legtöbbször a felgyülemlett feszültség és nyomasztó problémáink okoznak, pedig ez nem lehet indok arra, hogy ezt ok nélkül másokon vezessük le, aki nem feltétlenül tehet róla.

 

Az egyik kereszteződésnél megálltam a lámpánál. Miközben vártam a zöld jelzésre észrevettem, hogy a kisfiamat meg kell igazítsam a gyerekülésben hátul. Közben zöld lett és a mögöttem álló férfi elkezdett dudálni és nagyon keményen szitkozódni, hogy mit csinálok, amikor éppen mehetnénk. Kiszálltam az autóból és elmagyaráztam neki nagyon kedvesen és türelmesen, hogy éppen a fiamat szeretném biztonságos helyzetbe igazítani, mielőtt folytatom az utamat. Kértem, hogy értse meg, nekem ebben az esetben ez a prioritás. A férfi bocsánatot kért, hogy szitkozódott, majd türelmesen megvárta, amíg én végzek a teendőmmel és tovább tudtam menni.”

 img_9376.JPG

 (Mádai Vivien és César G. Touset)

Mindenki életében van, illetve volt olyan pont, amikor azt érezte, hogy ennél lejjebb nincsen. Lehet, hogy ennek az autósnak is egy ilyen mély periódusban volt az élete. Mindenkivel megesik az ilyen, Vivennel is. Neki a legmélyebb időszak a szülés után következett be, amit nagyon hosszú ideig nagyon nehezen kezelt, és azt érezte, hogy egyre lejjebb és lejjebb zuhan. Ebben az időszakban nagyon sokan próbáltak segíteni neki, és még ha nem is nagy dolgokról volt szó, de volt, hogy pont az az egy őszinte mosoly adott akkora energiát, amitől képes volt tovább folytatni az útját, és nem a könnyebbik utat választani: egyszerűen feladni.

 

A szülés utáni depresszió egy nagyon nehéz és kemény időszak volt az életemben, ami nagyon megviselt. Ebben az időszakban mindenbe kapaszkodtam, amiben a segítséget láttam: egy apró jel, egy mosoly, egy bátorító szó vagy tanács. Ezeket pont más anyukáktól kaptam meg, akik hihetetlen erőt adtak, már azzal is, hogy sorsközösséget vállaltak egy ilyen helyzetben.”

 

Viszont mi hogyan tudunk változtatni ezen a „magyaros” helyzeten? Csak úgy, ha teszünk valamit az ügy érdekében. Ha mi képesek vagyunk változni, és kellő nyitottsággal utat mutatni másoknak. Bár embereket megváltoztatni nem tudunk, de nagy felelősségünk van abban, hogy a jövő nemzedéke egy kicsit másképpen nőjön fel.

 

Nagyon fontos, hogy a gyermekemet egy pozitív életszemléletű környezetben neveljem,  hogy megtanulja a valódi és fontos értékeket az életben.”

 

 Számos művész, és közéleti személyiség is csatlakozott a kampányunkhoz. Olvassátok el Kocsis Tibor, Sváby András és Hadas Kriszta interjúját! Sorozatunk következő szereplőjéről jövőhét szerdán olvashattok! Addig is nézzetek át a WMN.hu-ra, ahol a kampány többi szereplőivel is találkozhattok, köztük Fenyvesi Zolival. 

süti beállítások módosítása