Molnár Andrea élete táncművészként az érzelmek megformálásáról és közvetítéséről szól. Ezt használja és tanítja minden nap. Ezért is gondoltunk rá, amikor az Adj egy okot! #mosolyogj kampány szereplőit válogattuk össze. Vajon ő hogyan használja ezeket a metakommunikációs eszközöket ilyen jól? Mert nyíltsága és kedvessége egyértelműen hat az emberekre és nem feltétlenül azért, mert kiváló táncos. Számos televíziós show-ban győztesként szavazták meg a nézők őszinteségéért, nyíltságáért és hihetetlen kisugárzása miatt.

(Molnár Andrea táncművész)

Fotó: César G. Touset
Stylist: Kiss Márk
Smink: Tóth Edina, Hargitai Lilla Marionnaud,
A smink elkészítéséhez ezt a terméket használtuk!

 Az Adj egy okot! #mosolyogj kampány fotóin azt mutatják meg egy hónapon keresztül a felkért szereplők, hogy milyennek látják az utca emberét ma (bal oldali kép), illetve milyennek szeretnék látni őket (jobb oldali kép). 

„Nekem önkéntelenül az egyik legfontosabb eszközöm a mosolygás. Anyukám mondta, hogy én nem sírva jöttem a világra, hanem mosolyogva. Érdekes, hogy nekem nem esik nehezemre mosolyogni és az érzéseimet kinyilvánítani. Minden élethelyzetben próbálok pozitívan gondolkodni, bevonzani a jót. Ezzel a mentalitással nyilván nem oldok meg problémákat, viszont azzal, hogy pozitívan állok dolgokhoz, nagyon sok felesleges feszültségtől mentesítem magam.”

A kampány fotózásán is erre szerette volna felhívni a figyelmet, illetve arra, hogy milyen sokan nem képesek, vagy nem akarják kimutatni az érzelmeiket. Azt érzi, hogy legtöbbször egy álarc mögé bújunk, ami nem engedi, hogy egy pillanatra is közelebb kerüljünk egymáshoz.

„Nagyon sokan mutatunk rideg képet önvédelemből vagy kimerültségből, mindenesetre sokszor észre sem vesszük, hogy nagyon hideg, érzelemmentes arccal közlekedünk a világban. Talán túl komolyan vesszük magunkat, talán jobb lenne levetkőzni ezt a zord külsőt és egyszerűen önmagunk lenni. Nem kell ennyi álarc ahhoz, hogy meg tudd élni az érzéseket, hiszen az álarccal pont az ellenkezőjét éred el, a megélhető pillanatokból zárod ki magad.”

Szerencsére azért vannak kifejezetten meglepő helyzetek az életben, amik arra adnak okot, hogy higgyünk az őszinte mosoly erejében. Ehhez csak meg kell találni az alkalmat és kezdeményezni, utána minden jön magától. Nem gondolkodni, csak ösztönből és lélekből cselekedni.

„A napokban találkoztam egy hajléktalan bácsival. Nem volt nálam semmi, csak egy szelet bontatlan csoki, így hát odaadtam neki. Óriási mosolyt kaptam tőle, amin hosszú percekig csak nevettem én is. Nagyon jól esett és elgondolkodtam azon is, hogy ő talán sokkal többet adott nekem ezzel a mosollyal, mint amennyit az én csokoládém ért.”

(Molnár Andrea és César G. Touset)

Mégis miért van az, hogy a mindennapi kommunikációban, a társas érintkezésekben sokkal zárkózottabbak vagyunk? Sokan azt mondják, ha egy társadalmat szeretnél megismerni, menj ki az utcára és nézzed meg, hogyan viselkednek egymással az emberek. Andrea szerint az egyik legalapvetőbb dolog, ami a mi társadalmunkból hiányzik, az a nyíltság, és a jóhiszeműség.

„Talán ezt kellene valahogy visszaállítani egy egészséges egyensúlyba az emberekben. Én például nagyon sokat sérültem, amikor „naiv” vidéki lányként felköltöztem Budapestre. Egyszerűen meg kellett tanulnom, hogy az ember nem mindig számíthat a társaira az utcán, mert előbb találkozom olyannal, aki inkább elfordul minden segítségnyújtás nélkül, mint hogy meghallgassa a másikat és megpróbáljon segíteni. Ez számomra teljesen érthetetlen, de talán azért, mert én minden helyzetben próbálok segítséget nyújtani, ha azt látom, hogy szüksége van rá valakinek.”

Ezt Andi akkor tanulta meg, amikor még fiatalabb korában kezdő vezetőként balesetet szenvedett. Szerencséjére pont akkor és abban a pillanatban ott volt valaki, aki segítő kezet nyújtott neki.

„ Elveszítettem az uralmat az autóm felett és az árokba repültem. Rettenetesen megijedtem, bepánikoltam, de szerencsére a szomszédunk épp arra járt és a segítségemre sietett. Nem lett komolyabb bajom, de a pánikrohamtól és a sokktól pont az ő biztonságot adó mosolya és kedvessége mentett meg. Roppant figyelmes volt és abban a pillanatban ez az egyetlen kedves mosoly volt a kapaszkodóm. Egész életemben hálás leszek neki ezért.”

Eddig is tudtuk, hogy a mosolynak ereje van. Mégis az lenne a legfontosabb, hogy a lehető legtöbbet használjuk ezt a kommunikáció során, hiszen mindenkinek szüksége van rá, még annak is, aki túl fáradt és elkeseredett ahhoz, hogy mosolyogni tudjon. Ne felejtsük el, hogy a mosoly semmibe nem kerül, de sokat teremt, mondhatjuk azt is, hogy gazdaggá teszi azokat, akik kapják. De hogyan tudunk ebben előrébb lépni és változtatni a mindenki számára jól ismert helyzeten?

„Pont most, és pont ezzel a kampánnyal. Egyszerűen nekünk kell tennünk azért, hogy a helyzet változzon és ne a másikra várjunk. Hiszek a mosoly erejében még akkor is, ha ez viszonzatlan. Mert lehet, hogy az első, a második, a harmadik mosoly nem talál fogadóra, de ha negyedik igen, akkor már nyertem, és az is nyert vele aki viszonozta.”

Számos művész, és közéleti személyiség is csatlakozott a kampányunkhoz. Olvassátok el Kocsis Tibor, Sváby András , Hadas Kriszta , Mádai Vivien és Peller Anna interjúját! Sorozatunk következő szereplőjéről jövőhét szerdán olvashattok! Addig is nézzetek át a WMN.hu-ra, ahol a kampány többi szereplőivel is találkozhattok, köztük Szabó-Kimmel Tamással.