A Facebookot elárasztják a megosztások és kommentek egy új magyar divatmárkáról, ami saját bevallása szerint arra törekszik, hogy megvédje a nőket a férfiaktól. És ezt komolyan is gondolják.
Elsőre erényövekre gondoltam, de kiderült, hogy a helyzet sokkal rosszabb. (Azokra maximum a Valentin napi fehérneműkollekció piacra dobása esetén számíthatunk…) A márka divatbemutatójáról szóló beszámoló képein jól látszik, hogy itt a tervező valóban ruhákat szeretett volna alkotni, mégpedig vallási-ideológiai elvek mentén.
A bemutatóról készült fotókat látva nem mennék bele a kollekció értékelésébe, az ízlés szubjektív, még az is lehet, hogy valakinek tetszenek a ruhák (kép: Facebook)
Szögezzük le, semmi baj nincs azzal, ha valaki a vallásának értékei vagy a saját, egyéni stílusa alapján öltözködik. Az már megkérdőjelezhető, ha valaki azt állítja, hogy ilyen ruhákat nem lehet kapni, úgyhogy divatmárkát kell létrehozni, ami kiszolgálja ezt a piacot, de még ezt is elfogadom. A bajom a sztori gondolatiságával van, mégpedig nem kicsi, nagy.
MIÉRT VAN SZÜKSÉG ERRE A MÁRKÁRA?
A tervezővel, Bráz Szilviával készült interjú, a bemutató képei, a márka honlapja és a tervezéskor követett „pure fashion” irányelvek szerint a helyzet már-már drámai.
A nők össze vannak zavarodva, mert a sátáni média által közvetített hamis képeket és elvárásokat csacska módon elhiszik, így aztán megpróbálnak ezeknek megfelelni. A megfelelési kényszer a túl rövid szoknyákban, extra szűk ruhákban és illetlenül mély dekoltázsokban jelentkezik. Persze nem elég, hogy szegény, tudatlan lányok és asszonyok ezáltal nem megfelelő képet mutatnak a társadalomnak, de még a férfiakat is megbabonázzák. A boszorkányos hatás alatt állva két lehetőség marad a férfinem képviselőinek: szabad prédának tekinteni azt, aki úgy öltözött, vagy szentekre is jellemző önfegyelemmel és akaraterővel ellenállni a sátán csábításának.
Ez tehát a helyzet nagy vonalakban, és a kiutat az jelenti, ha a szabad akaratot, a kreativitást és hasonlókat félredobjuk, pontos centiméterekben meghatározzuk, hol érhet véget egy ruha és hol nem, és aztán pedig bizalommal hordjuk ezeket.
HOL A HIBA A KÉPLETBEN?
A divat nem veszélyes, és nem is a sátántól való dolog. A divat önkifejezési eszköz, és szépsége pont a sokszínűségében rejlik. Holmi centik és átlátszósági mércék nem határozhatják meg, mit hordjunk. Vagy ha mégis így van, akkor a márka által oly fontosnak ítélt család nem végezte a dolgát, és nem engedte kifejlődni az egyéniséget, amit a külsőnkkel is közvetítünk a világ felé.
A divat trendjei szezononként változnak, vannak tervezők, akik szeretnek több anyagot használni, vannak, akik a kevesebbre esküsznek. Van, aki csak feketében gondolkodik, van, aki virágmintákat, flittert és pillangót is álmodik egy-egy darabra. Van, amelyik tetszik, van, amelyiket beépítjük a mindennapi ruhatárba, van, amit különleges alkalmakra tartogatunk, és, amin mosolygunk csak. És ez így van jól.
„BELSŐ ÉRTÉKEK HANGSÚLYOZÁSA A KÜLSŐ SZÉPSÉG ÁLTAL”
Ez a Sylber márka egyik alapgondolata, és máris több sebből vérzik. Igen, a belső szépség klassz dolog, fontos is, de lássuk be, hogy a külső arról szól, hogy nézünk ki. Hogy ki tudjuk-e emelni a legelőnyösebb oldalunkat, megválasztjuk-e helyesen az évszaknak, napszaknak, alkalomnak megfelelő ruhadarabokat, és képesek vagyunk-e arcunkat és hajunkat harmóniába hozni a választott ruhákkal.
Sokan gondolják, hogy stílus helyett nekik elég a belső szépségük, az majd átsugárzik a rosszul szabott, elképesztő színű vagy mintájú ruha alól is. A természetesség jegyében nem veszik a fáradságot arra, hogy feldobjanak egy pakolást az egyébként festett, seprűszerűen álló hajukra. Nem kell sminkmesterré válni, de egy arckrém felkenése potom 1 perc, és megóv attól, hogy vadnyugati cowboyok cserzett bőrét hordjuk az arcunkon.
A SZLOGEN: TEREMTSÜNK (T)RENDET
Ez a gondolat azt feltételezi, hogy az uralkodó divatirányzatok mindegyike helytelen, és a trendben rendet kell tenni. Úgy tűnik, a tervező annyira ismeri a divat egyébként (még itthon is) széles palettáját, amennyit a Nyugati téri aluljáróban látni lehet.
Egyébként meg viszlát kreativitás, viszlát önkifejezés, mert a „pure fashion” szabályai szerint a szoknyahossz, a dekoltázs, és nagyjából még a nem túl szűk, de a test vonalát követő szabásvonal is meghatározott. Az irányelvek a cipőre is kitérnek, ami magas sarkú, de nem túl magas. Nyilván 4 centi fölött már fennáll a kurvásság veszélye.
A NŐKET MEG KELL VÉDENI?!
Hiszen a márka bájosan középkori szellemisége szerint a nők képtelenek saját maguk megvédésére, bolond módon kipakolják mindenüket, amijük van, aztán meg csak pillognak, amikor jól megerőszakolják őket. Kivéve persze azokat a szent embereket, akik a kihívóság láttán erejüket megfeszítve állnak ellen a kísértésnek.
Szögezzük le: a nőket nem kell megvédeni. Nem szorulnak felügyeletre és védelmező szoknyahosszra sem, mert meg tudják magukat védeni, ha szükség van rá. Minden percben lehetőségek tárulnak elénk, amelyek közül választunk. Így van ez akkor, ha megfontoljuk, hogy átszaladjunk-e a piros lámpán, és akkor is, amikor egy klubban egy férfi megszólít. Választhatunk, a saját értékeink szerint, aztán pedig viseljük a következményeket.
Olvass még több Stíler cikket:
Fiatalodj 5 évet anélkül, hogy kés alá feküdnél
Dobd fel az irodai ruhatáradat
