Énkép. Korrekt énkép. Innen indul ki minden, amit csak a külsőnkkel teszünk. A tükörbe nézünk, és kialakul bennünk valami rólunk és a testünkről. Na de mit sugall a média? A nyálukat csorgatják a férfiak, a nők pedig őrült diétába és tornába, meg persze sárga irigységbe kezdenek egy-egy teátrális Victoria’s Secret show után.
Vannak kultikus, piedesztálra emelt nők - modellek, színésznők, közéleti személyiségek, - akikért a férfiak odavannak, mi, nők pedig hozzájuk akarunk hasonlítani mindenáron. Hogy értünk is úgy rajongjanak a férfiak, kívánjanak minket, és megforduljanak utánunk az utcán, bókokkal halmozzanak el. De vajon tényleg ők kellenek a férfiaknak? Eszembe jut a klasszikus Szex és New York egyik epizódja, a Modellek és halandók, ahol is a 30 feletti, „nem tökéletes”, nem égig érő lábú nők frusztrálva érzik magukat a kifutó párducai láttán.
Mit sugall tehát a média? Mit sugallnak a hirdetések, a reklámok? Hogy legyünk tökéletesek, mindenhol, minden helyzetben, mivel „a szép emberek könnyebben érvényesülnek”, ugye? Tedd a kezed a szívedre és mondd, hogy neked egyetlen egyszer sem jutott eszedbe, hogy bár úgy néznél ki, mint azok a nők!
A perfekcionizmus korát éljük ugyanúgy, mint a sminkes túlzásokét: akkor vagy csak értékelhető, ha gyakorlatilag valaki mást faragsz magadból? A fiatal, még kialakult énképpel és világnézettel nem rendelkező lányokról ne is beszéljünk: gyönyörűek, mégis kevésnek érzik magukat, ami egyenes úton vezet az étkezési zavarokhoz, a bulémiához és az anorexiához. Még azelőtt, hogy egyáltalán megismerkednének azokkal az ételekkel, amik egészségesek, fillérekért beszerezhetőek és egyszerűen elkészíthetőek, vagy tudnák azt, hogy például milyen étel milyen hatással van a bőrre. Csak a felszínt látják, és nincsenek tisztában azzal, hogy amit látnak, az Photoshop és digitális utómunka eredménye. Nem látszik, hogy a tökéletes(nek vélt) test drasztikus életmódváltást igényel, és egy ekkora kaliberű váltáshoz idő, türelem és testmozgás is kell… Ehelyett inkább egy irreális plasztikai műtétre ösztönzik a nőket a túlretusált képek.
Mindig meglepő egy olyan modellel találkozni személyesen, aki felkapott, hogy élőben lásd a csúnya bőrhibáit, vagy a kis úszógumit, amit pár kattintással eltűntetnek. Nem gondoltam volna, hogy egyszer hálát adok Kim Kardashiannek, a „leendő First Lady-nek”, de abban segítenek ezek a celebek, hogy megmutatják mindenkinek: nem csak XS-es mérettel lehetsz sikeres. Persze ez a hatalom vissza is tud ütni, gondoljunk csak a Kardashian-Jenner klán másik tagjára, Kylie Jennerre és a vákuumszáj őrületére, aminek megtippelni se merem, hányan estek „áldozatul”. Ráadásul itt kell megjegyezni, hogy tökéletes alakkal is bárki felöltözhet ízlésficamosan.
Azt hiszem, mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy kis diéta vagy eredményes edzés után beleférsz egy olyan ruhába, szoknyába vagy nadrágba, ami eddig nem ment fel rád, és azt is, amikor egyszer csak nem tudod felhúzni azt a fránya cipzárt…
Miért hisszük azt, hogy csak tökéletes alakkal tetszhetünk a férfiaknak? Van aki a deszkákért bolondul és van aki a dúsan telt idomokért rajong. Nem lehet, hogy rossz pasi mellett időzöl, ha nem úgy tetszel neki, ahogy vagy…?
Például nagy mellekhez pedig nem mindig egyszerű öltözni... Eszembe jutott egy középiskolás évfolyamtársam, akiért oda voltak a fiúk a suliban – holott duci volt, igencsak duci. Mi, lányok, nem értettük, miért bomlanak utána ennyire, de mára már világos: mert tökéletesen tisztában volt az alakjával, büszke volt rá, felvállalta azt és jól érezte magát a bőrében, ami adott a kisugárzásának egy óriási löketet. Annyi olyan nőt ismerek, akik nem hogy nem S-esek, de az M is szűk lenne rájuk – és mégis kiegyensúlyozottak, gyönyörűek és nem szenvednek férfihiányban. És persze sok olyan nő is van, aki hiúsági kérdést csinál abból, hogy márpedig L-es ruhadarabot nem vesz, belepaszírozza hát magát az M-esbe. Amiből pedig kibuggyan mindene, és leginkább egy kötözött sonkához hasonlít, feszeng is… Ha nem, az talán még nagyobb hiba…
Néha (bocs, inkább sűrűn) elgondolkodunk egy-egy szett láttán, hogy amikor reggel felöltözött az illető, tükörbe nézett és komolyan azt gondolta, hogy „hmm, ma is dögös vagyok”? Szintén Szex és New York-utalás az alacsony férfi, akivel Samantha randizott, majd kiábrándult belőle, amikor meglátta a zakója címkéjét: ugyanis a gyerekosztályról volt. Ez persze érvényes a csinos, vékony lányokra is, akik valamijükkel nincsenek megbékélve – ezt pedig nagyobb méretű darabban akarják eltüntetni. A címke csak egy címke – amit más nem lát. Csak azt, hogy jól áll-e neked az adott darab, vagy sem.
Visszatérve a legelső gondolatomhoz – az énképen múlik minden. Hogy ismerjük magunkat: erősségeinket és hibáinkat is. A férfiak is öltözhetnek akár sörhashoz, de magas, vékony testalkathoz és erős felsőtesthez is megfelelően, nekünk, nőknek pedig fel kell ismernünk, ha eltérő a testalkatunk. Meg kell tanulnunk, hogyan hozhatjuk ki a maximumot magunkból, ha például homokóra-alkatunk, alma-alakunk vagy banán, és hogy minden körülmény közt tisztában legyünk a stílusosság tízparancsolatával és az testtípusok trükkjeivel. És ne őrizgessük azokat a ruhákat, amik szűkek vagy bővek, tartsunk gardróbfrissítést és váljunk meg a nem tökéletes daraboktól! Félig van a szekrényed „egyszer még jó lesz rám”-darabokkal? Felejtsd el. Szeresd úgy magad, ahogy vagy, ma! És ezt mások is észre fogják venni.
